Kedves olvasok.Az én nevem Ariana Grande. 17 éves vagyok.Los-angeles-ből költöztünk ide Miamiba.
Apával és a barátnőjével fogok lakni.Amikor megszülettem anya meghalt,így apa nevelt fel már ha mondhatjuk annak hogy ő ugyanis mindig bébiszittert fogadott fel hogy vigyázzon rám.Volt hogy 1 hétig nem láttam őt...Apának van 3 cége New Yorkban,így gondolhatjátok hogy mennyi pénzünk van.A zsebpénzem 1 hétre 1.000$.Nagyából mindig egyedül vagyok itthon.Nincsenek jelenleg túl sok barátaim,mivel ők maradtak Los-angeles-ben,kicsit hiányoznak,de legalább új életet kezdhetek.Hát kezdődjön a buli!! :))
Reggel fáradtan és komásan kelek ki az ágyból.Csak úgy mondom én minden reggel 5-kor kelek.
Tehát felkeltem és utamat a fürdő felé vettem.Megcsináltam a hajamat,fogat mostam,megmosakodtam.
Mikor kijöttem a fürdőből odamentem a szekrényemhez és kerestem valami megfelelő ruhát,hiszen ma van az első napom a suliban,jól kell kinéznem!
Felvettem egy fekete ruhát,majd fogtam a táskámat és bepakoltam a mai naphoz szükséges dolgokat.
Fogtam a cuccomat és lebaktattam az emeletről.Had ne mondjam meg apa és Kim (a barátnője) szokás szerint nem voltak itthon.
Néha azért nekem is fáj hogy egyedül vagyok egy nagy házban,na jó nem teljesen egyedül,ugyanis itt van a takarítónő,a kertész, és az inas....de ezek nem a családomhoz tartoznak!! Hiányzik apa!..
Na jó szedd össze magad Ariana,mondtam magamban.
3 percembe került hogy összeszedjem magamat,de sikerült.
Fogtam magam és megreggeliztem,majd lassan elindultam az ajtóhoz.Felvettem a Convers cipőmet, a táskát a vállamra dobtam és kimentem a kocsimhoz,bevallom őszintén nem egy kis autóról beszélünk...
Kinyitottam a kocsim ajtaját és beszálltam.Majd a gázra taposva elindultam.
10 perc elteltével már a sulinál voltam.Eszméletlenül sokan voltak már a suli bejáratánál.Mindenki szét volt szóródva.Volt aki a fánál tanult,volt aki a padon ült a haverjaival,de voltak olyanok is akik a fűn csókolóztak.
Nem foglalkoztam velük olyan sokat leparkoltam és kiszálltam a kocsiból.
Mint egy szépség királynő úgy vonultam végig,a fiúk meg csak úúúúú-z tak,volt olyan is aki fütyült...
Mindenki végignézett rajtam és én úgy vettem észre nagyon is tetszettem nekik..
Nem sokkal messze tőlem egy fiúbanda vonult el.A legelején volt egy eléggé helyes fiú,gondolom ő vezette a csordát...
Gondoltam beszélek az igazgató nővel.Végigmentem a folyosón és rögtőn az első ajtón ki volt írva a neve,a neve alatt pedig hogy "Igazgatónő".Gondoltam egyet és bekopogtam,majd benyitottam...
-Jó napot,az én nevem Ariana Grande.-mosolyogtam.
-Igen tudom,foglalj helyet.-mutatott az előttem lévő székre.
-Csak nem Justin miatt jöttél?!-csattogtatta a tollát.
-Nem,fogalmam sincs kiről beszél.-vágtam rá.
-Ohh-e miatt ne aggódj majd megtudod.-még erősebben csattogtatta tollát.
-Azért jöttem hogy elkérjem a szekrényem számát és kulcsát.-jelentettem ki határozottan.
Fogta kihúzta a szekrényét és a kezembe nyomott egy kulcsot.
-A tiéd az 514-es szekrény,sajnálom de már csak mellette tudlak elhelyezni.
-Elmondaná hogy kiről beszél?-vontam fel a szemöldököm.
-Majd megtudod.-arcán kifejezéstelen volt.
Ezzel felálltam a székből,elköszöntem és kimentem az ajtón.
5 percem maradt megkeresnem a szekrényemet.
Mikor megpillantottam hogy 515,tudtam hogy mellette van a szekrényem,csak 1 gondom volt.
Egy srác állt a szekrényem előtt,és a haverjával beszélgetett.
-Bocsi de arrébb mennél?-kérdeztem udvariasan.
Mint aki meg sem hallotta úgy beszélt tovább a haverjával.
-Arrébb mennél?!-emeltem feljebb a hangomat.
-Kinek képzeled te magad hogy ordibálsz velem?-fordult velem szembe a fiú.
-A nevem Ariana Grande.-majd arrébb löktem,hogy hozzáférjek a szekrényemhez.
Beraktam a cuccom de ami kellet azt kint hagytam.Csak arra lettem figyelmes hogy valaki rácsap a fenekemre.
Meg fordultam és Mr.tökély állt velem szemben.
-Kinek képzeled magad hogy hozzámérsz?-kiabáltam.
-A nevem Justin Bieber és itt minden úgy van ahogy én mondom.
Már értem hogy kiről beszélt az igazgatónő.
-Szarom le,mostantól én is ide járok és úgy lesz minden ahogy én akarom...kapizs?-és egy jó nagyot felnevetett.
-Mi olyan vicces ezen?-vontam kérdőre.
-Majd meg látjuk!-kacsintott egyet.
Én csak nevettem rajta,majd meg halottam hogy becsengettek.Iszonyatosan futottam fel az emeletre,
szerencsére még nyitva volt a terem ajtaja.Bementem és leültem a középső sor 3. padjába.
Mindenki engem nézett,volt aki kacsintott is nekem.
2 percel később belépett Mr. Justin vagyok ez az én sulim.
És természetesen a mellettem lévő padban foglalt helyet.(hogy könnyebb legyen az elképzelés a jobb oldalon).
3.óra után volt 20 percem hogy mindenkinek adjak a meghívókból a ma esti bulimra.
Mikor hirtelen egy lány elkapta a kezemet és azt mondta:
-Ne hagyd kérlek hogy bántson.-kérlelte szinte már könnyeivel küzdött.
-Kicsoda?-kerekedett szemekkel kérdeztem.
-Justin!-ordította.
De ekkor már késő volt bármit is tenni.Justin elkapta a titokzatos lány kezét és a falnak szorította.
Nagyot nyeltem és odamentem hozzájuk.
-Justin mi a francot csinálsz?
-Ebbe most ne avatkozz bele cica.-mosolygott el.
-Nem vagyok a cicád! És engedd el!.-üvöltöttem.
Esze ágában nem volt elengedni.Majd megfogtam a kezét és meg simogattam.
Fogalmam sincs hogy miért de úgy éreztem erőszakkal nem fogja elengedni..
Majd szép lassan engedett a szorításából és elengette a lányt aki csak sírt.
Justin felém fordult megfogta a kezem és magához rántott, ekkor már ott volt az arcán az a mocskos mosoly.
-Juss..ez fáj.-motyogtam.
Ezzel a lendülettel elengedett és elment.
Én persze semmit nem értettem a ki rohanásából.
Majd észrevettem hogy a lány még mindig sír.Odasiettem hozzá.
Segítettem neki felállni és elmondta hogy Cara Dewling-nek hívják, és hogy 17 éves.
Majd segített nekem a meghívókat szétosztani.De persze Caranak is adtam egy meghívót aki nagyon őrült neki.
A nap többi részében semmi érdekes nem történt.
Mikor kicsöngettek az utolsó órámról találkoztam Carával.
-Szia.-ölelt meg.
-Szia.-viszonoztam ölelését.
-Haza tudnál dobni?-kérdezte.
-Hát persze.-kacsintottam.
10 percbe sem telt és már oda is értünk Cara házához.
-Számíthatok rád Cara?-mosolyogtam.
-Ki nem hagynám a bulidat!Cserélünk telefonszámot?.-kérdezte Cara felvillanyozva.Majd számot cseréltünk.
Gyorsan hazasiettem és szóltam a takarítónőnek,a kertésznek és az inasnak hogy mindent úgy csináljanak ahogy én azt mondom, se szó se beszéd azonnal pattantak és megcsinálták a dekorációt, a kaját, és még ki is lett takarítva..
-Csodás.-örvendeztem
Még volt 1 órám hogy összeszedjem magam.Felmentem az emeletre.Megfürödtem,fogat mostam és bekaptam egy rágót majd kiválasztottam a megfelelő ruhát.
lennék Hamupipőke. :)
1 óra múlva már mindenki bulizott.Hirtelen valaki megfogta a vállamat.
Hátranéztem és Mr.tökély jelent meg az orrom előtt.
-Szia cica,jó a bulid,és te eszméletlenül jól nézel ki.-kacsintott.
-Nem emlékszem rá hogy meghívtalak volna.-förmedtem rá.
-Nekem nem kell meghívó.-majd meg fogta a csuklóm és magához húzott,éreztem hogy mekkora erő rejlik benne,és mintha megállt volna az idő,kizártuk a külvilágot, 1 percre nem éreztem magam olyan egyedül,és mintha jelenléte biztonságot nyújtott volna nekem...De hamar véget ért az álom.
-Na mi az cica?-suttogta.
Valami arra késztetett hogy sírjak...megfogtam a kezét és végig cikáztunk ki a tömegen, egyenesen egy padhoz,leültünk...majd éreztem hogy valami végig gördül az arcomon,amit Juss sikeresen észre is vett.
-Miért sírsz?-nézett rám kerekedő szemekkel.
-Olyan egyedül vagyok.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Eszt miért mondod? Mindened meg van!.-mosolyodott el.
-Ez nem igaz! Minden reggel arra kelek fel hogy egyedül vagyok egy nagy házban, apámmal csoda ha találkozok 1 héten 2x, a barátaimat Los-angelesben hagytam,anyám meghalt...soroltam és szinte már a sírás kerülgetett.
Justin abban a szent pillanatban közelebb jött hozzám és megölelt, én meg csak sírtam hogy hogy lehetek ennyire hülye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése